A kontaktor egy elektromos eszköz, amelyet széles körben használnak áramkörök be- és kikapcsolására. Mint ilyenek, az elektromos kontaktorok az elektromágneses kapcsolók egy alkategóriáját alkotják, amelyeket reléknek neveznek.
A relé egy elektromosan működtetett kapcsolóeszköz, amely elektromágneses tekercset használ egy érintkezőkészlet nyitására és zárására. Ez a művelet az áramkör be- és kikapcsolását eredményezi, létrehozva vagy megszakítva az áramkört. A kontaktor egy speciális típusú relé, bár van néhány fontos különbség a relé és a kontaktor között.
A kontaktorokat elsősorban olyan alkalmazásokhoz tervezték, ahol nagy mennyiségű áramot kell kapcsolni. Ha egy tömör elektromos kontaktor definíciót keres, akkor valami ilyesmit mondhatna:
A kontaktor egy elektromosan vezérelt kapcsolóeszköz, amelyet egy áramkör ismételt nyitására és zárására terveztek. A kontaktorokat általában nagyobb áramerősségű alkalmazásokhoz használják, mint a hagyományos relék, amelyek hasonló feladatot látnak el alacsony áramerősségű kapcsolással.
Katalógus letöltése PDF formátumbanAz elektromos kontaktorokat számos olyan helyzetben használják, ahol ismételten szükség van egy áramkör áramellátásának kapcsolására. A relékapcsolókhoz hasonlóan ezeket is úgy tervezték és építették, hogy ezt a feladatot több ezer cikluson keresztül ellássák.
A kontaktorokat főként nagyobb teljesítményű alkalmazásokhoz választják, mint a reléket. Ez azért van, mert képesek alacsony feszültségek és áramok kapcsolására, vagyis egy sokkal nagyobb feszültségű/áramú áramkör be- és kikapcsolására.
A kontaktorokat jellemzően olyan helyzetekben használják, ahol a terheléseket gyakran vagy gyorsan be- és kikapcsolni kell. Azonban úgy is konfigurálhatók, hogy aktiváláskor bekapcsolják az áramkört (alapértelmezetten nyitott vagy NO érintkezők), vagy aktiváláskor leállítsák az áramkör áramellátását (alapértelmezetten zárt vagy NC érintkezők).
A kontaktorok két klasszikus alkalmazási területe az elektromos motorok indítózása – például az elektromos járművekben segédérintkezőket és csatlakozókat használók –, valamint a nagy teljesítményű világításvezérlő rendszerek.
Amikor egy kontaktort mágneses indítóként használnak egy villanymotorhoz, általában számos egyéb biztonsági funkciót is biztosít, például áramkimaradást, rövidzárlatvédelmet, túlterhelésvédelmet és alulfeszültség-védelmet.
A nagy teljesítményű világítási berendezések vezérlésére használt kontaktorokat gyakran reteszelő konfigurációban helyezik el, hogy csökkentsék az összfogyasztást. Ez az elrendezés két, egymással párhuzamosan működő elektromágneses tekercset foglal magában. Az egyik tekercs rövid idejű feszültség alatt zárja az áramkör érintkezőit, és mágnesesen zárva tartja azokat. A második tekercs feszültség alatt ismét nyitja azokat. Ez a fajta elrendezés különösen gyakori nagyméretű irodai, kereskedelmi és ipari világítási rendszerek automatizálásánál. Az elv hasonló egy reteszelő relé működéséhez, bár ez utóbbit gyakrabban használják kisebb, csökkentett terhelésű áramkörökben.
Mivel a kontaktorokat kifejezetten az ilyen típusú nagyfeszültségű alkalmazásokhoz tervezték, általában fizikailag nagyobbak és robusztusabbak, mint a hagyományos relés kapcsolóeszközök. A legtöbb elektromos kontaktort azonban továbbra is úgy tervezték, hogy könnyen hordozható és felszerelhető legyen, és általában kiválóan alkalmasak terepi használatra.
Küldjön ajánlatkérést még maTöbb oka is lehet annak, hogy egy elektromos kontaktor meghibásodik, és javításra vagy cserére szorul. A leggyakoribb oka az érintkezők összehegedése vagy beragadása, amikor az eszköz érintkezői beszorulnak vagy egy helyen összeolvadnak.
Ez jellemzően a túlzott bekapcsolási áramlökések, az instabil vezérlőfeszültségek, a normál kopás miatti túl rövid átmeneti idők eredménye. Ez utóbbi általában az érintkezőket bevonó ötvözetek fokozatos kiégésében nyilvánul meg, ami az alatta lévő szabadon lévő réz összehegedését okozza.
A kontaktor meghibásodásának egy másik, kevésbé gyakori oka a tekercs leégése, amelyet leggyakrabban a túl magas vagy elégtelen feszültség okoz az elektromágneses védővezeték mindkét végén. A tekercs körüli légrésbe bejutó szennyeződés, por vagy nedvesség szintén közrejátszhat.
A váltóáramú és az egyenáramú kontaktorok közötti fő különbség a kialakításukban és a kivitelezésükben rejlik. A váltóáramú kontaktorokat a váltóáramú feszültség és áram jellemzőire optimalizálták, míg az egyenáramú kontaktorokat kifejezetten egyenáramú feszültségre és áramra tervezték. A váltóáramú kontaktorok jellemzően nagyobb méretűek, és eltérő belső alkatrészekkel rendelkeznek, hogy megbirkózzanak a váltakozó áram kihívásaival.
Váltakozó áramú kontaktor kiválasztásakor olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint a váltóáramú rendszer feszültség- és áramerősség-besorolása, a terhelés teljesítménykövetelménye, a bekapcsolási ciklus és az alkalmazásspecifikus speciális követelmények. Javasoljuk, hogy a megfelelő kiválasztás érdekében tekintse át a gyártó specifikációit, és konzultáljon szakképzett villanyszerelővel vagy mérnökkel.
Hogyan működnek a kontaktorok??？
A kontaktor működésének jobb megértéséhez hasznos ismerni bármely elektromos kontaktor három fő alkotóelemétsaz eszközt összeszerelt állapotban. Ezek általában a tekercs, az érintkezők és az eszköz burkolata.
A tekercs, vagy elektromágnes, a kontaktor kulcsfontosságú alkotóeleme. A készülék beállításától függően egy adott műveletet hajt végre a kapcsoló érintkezőin (nyit vagy zár), amikor áramot kap.
Az érintkezők az eszköz azon alkatrészei, amelyek az áramot továbbítják a kapcsolt áramkörben. A legtöbb kontaktorban különféle típusú érintkezők találhatók, beleértve a rugókat és az erősáramú érintkezőket. Mindegyik típus meghatározott funkciót lát el az áram és a feszültség átvitelében.
A kontaktor burkolata a készülék egy másik fontos része. Ez a ház veszi körül a tekercset és az érintkezőket, és segít szigetelni a kontaktor kulcsfontosságú alkatrészeit. A burkolat megvédi a felhasználókat a kapcsoló vezető részeinek véletlen megérintésétől, valamint robusztus védelmet nyújt olyan kockázatokkal szemben, mint a túlmelegedés, a robbanás, valamint a környezeti veszélyek, például a szennyeződés és a nedvesség bejutása.
Az elektromos kontaktor működési elve egyszerű. Amikor az elektromágneses tekercsen áram halad át, mágneses mező keletkezik. Ez a kontaktorban lévő armatúrát az elektromos érintkezőkhöz képest egy bizonyos módon elmozdítja.
Attól függően, hogy az adott eszköz hogyan lett kialakítva és mire van szánva, ez általában az érintkezők nyitása vagy zárása lesz.
Ha a kontaktor normál esetben nyitott (NO) kivitelű, a tekercs feszültséggel való gerjesztése összenyomja az érintkezőket, létrehozza az áramkört, és lehetővé teszi az áram áramlását az áramkörben. Amikor a tekercs feszültségmentes, az érintkezők nyitottak lesznek, és az áramkör kikapcsolt. A legtöbb kontaktor így van kialakítva.
Egy normál esetben zárt (NC) kontaktor fordítottan működik. Az áramkör teljes (érintkezők zárva), miközben a kontaktor feszültségmentes, de megszakad (érintkezők nyitva), amikor áramot vezetnek az elektromágnesre. Ez egy kevésbé gyakori konfiguráció a kontaktoroknál, bár viszonylag gyakori alternatív beállítás a standard relés kapcsolóknál.
A kontaktorok gyorsan el tudják végezni ezt a kapcsolási feladatot, több ezer (vagy akár több millió) cikluson keresztül teljes élettartamuk alatt.
Kapcsolat
Zhejiang wanlai Intelligens elektromos Kft.
